Hírek!

 2011.01.06. 17:57

Üdv, pár új játék híreket közlök veletek:

Fél év késéssel, de itt a Starcraft 2 demó!

Erősen megkésve, de befutott a Starcraft 2 demója. A jó nagy pakkban az első három küldetést játszhatjuk végig, ami nem sok, tekintve, hogy az első a legrövidebb az összes közül, de legalább betekintést nyújt a Starcraft világába. Ezen felül használhatjuk a játék Skirmish részét, ám természetesen csak offline módban, gépi ellenfelek ellen, és csak Terranokkal. Cserébe nincs szükségünk Battle.net fiókra, elég telepíteni a demót, ami itt tölthető le.

Aki tartalmasabb próbára vágyik az még mindig jobban jár a hét órás játékidőt nyújtó verzióval, amihez kódokat lassan már mindenhez osztogatnak, csak kell egy barát/ismerős aki kapott egyet.
 

RDR Undead Nightmare - Zombi rémálom

Órák óta lovon vagy. Talán éjfél is elmúlt már, behunyod a szemed, de egy hegyes fenyőág hamar visszaránt a valóságba, ennyi, nem mehetsz mélyebbre. Az erdőben kell töltened az éjszakát. Sűrű csönd járja át a fákat, csak reménykedsz, hogy nincsenek erre farkasok, leszállsz az öreg telivéredről, megpacskolod az oldalát, s amikor hátrafordulsz, felfedezel némi pislákoló fényt a távolban. Utazók tán, vagy banditák? Nesztelenül megpróbálsz közelebb osonni az idegenekhez, rálépsz egy ágra, az nagyot reccsen alattad, néhány pillanatig levegőt sem veszel, szerencsére csak te hallottad, de bajba is sodorhatott volna. Ki tudja, hogy milyen emberek járnak erre ilyenkor, ha jófélék, talán megosztanak veled egy kis whiskeyt lefekvés előtt, de ha rosszak, azt is tudnod kell, még pár lépés, a szikla mögül pont belátni a kis völgyet.


Csend és békesség, egyelőre

Gondolataiba feledkezett, fáradt cowboy üldögél magányosan a tábortűz mellett, ruhája koszos, arca alvadt vértől fekete. Emberhúst majszol. Letépett karok és csonka lábak hevernek az avarban, előbújik még pár ilyen a felborult szekér mögül, ocsmányak, mintha egyenesen a pokolból jöttek volna. Hússzag üti meg az orrodat, hányingert érzel, megfordulsz és rohanni kezdesz, nem tudod, hogy mik ezek, az egyik talán a szemedbe nézett, lépsz néhányat, de belerúgsz egy gyökérbe, s a világ kifordul alólad. Mindent elönt a sötétség. Csípős szellő simogat végig, már nem harcolsz, nem tudsz, és nem is akarsz. Egy koszos, lapos, szürke kő a felelős bódult elmédért, kínzó fejfájással köszönt a reggel, talán álmodtad az egészet, egyben vagy, elindulsz haza, régen láttad már a szerelmedet, talán a kis Jack is nagyot nőtt.


A rémálom kezdetét veszi

A Red Dead Redemption: Undead Nightmare rettenetes képet fest elénk. A préri kihalt, a valaha nyüzsgő városokat leégett épületek és betört ablakok csúfítják, egy rejtélyes kór söpörhetett végig, pusztító erővel. A holtak kikeltek a sírokból, alig vannak már túlélők, John Marstont az otthon melege helyett két fenevad várja, megkötözi őket, többet nem tehet. Gyógymódot kell keresnünk, a Rockstar vadnyugati játékának harmadik, s egyben legnagyobb kiegészítője hatalmas kalandra invitál minket, vérszomjas zombik törnek ránk minden sarkon, át kell verekedni magunkat a hordán, majd kideríteni, hogy mi történt, mi okozta ezt az egészet. A fő történeti szálnak már majdnem a végénél járunk, hősünk menekülni kénytelen, túlélőknek kell segítenünk, jótettünkért cserébe pedig értékes pletykákkal lehetünk gazdagabbak.A végigjátszás során nyolc főküldetés, és hat kisebb megbízás vár ránk. A feladatok ezúttal sem lineáris sorrendben várnak megoldásra, már a játék elején kétfelé válik az utunk, elmehetünk felkutatni a rejtélyes hegyiembert, vagy segíthetünk egy Fort Merceri idegennek, aki elixírt tud készíteni a kór leküzdésére. A bemelegítő küldetések után komolyabb izgalmak várnak ránk, amikor barátunk a lezárt határon akar átszökni, egy egész hadsereggel kell szembenéznünk, de ezen kívül megfordulunk még a városi temetőben, Armadilloban, Plainviewban, illetve felfedezhetjük Mexikó korábban nem látott területeit is. A kór körüli rejtély pedig hamarosan megoldódni látszik, a munkával töltött órák nem lesznek hiábavalóak, John Marston ezúttal is maradandót alkot a vadnyugaton.


A hitvesi csók mindig édes

Élőholtakkal harcolni nehéz és hálátlan feladat. Ha megölsz egyet, akkor rád támad még három, villámgyorsak és tömegben mozognak, sokszor időd sincs elfutni, lerántanak a lóról, és azonnal a nyakon harapnak. A korábbi lassú és megfontolt taktikát elfelejthetjük tehát, véres rémálomban vagyunk, s ha ez sem lenne elég, boltok híján ezúttal tölténnyel se leszünk igazán ellátva, spórolnunk és kutatnunk kell a túléléshez. A fenevadak gyors és hatásos félreállításához fejlövés szükségeltetik, különben felkelnek, de vannak új eszközeink is melyek segítenek a harcban: a tölcsércsövű mordály olyan, mint egy sörétes puska, csak hatásosabb, a fáklyával pedig lángra tudjuk lobbantani a rohadékokat. Ha közéjük vágunk egy szenteltvízzel teli üveget, akkor lángra kap mindegyik, de van robbanó flaskánk, illetve egy olyan különleges szerünk is, mely magához vonz mindenkit a környékről, mi pedig gondtalanul megléphetünk, fel se fog tűnni a zombiknak.


Erdei vérmedve a ködben

A vadon ezer veszélyt rejt, az élővilágban nincs olyan állat, ami megúszta volna az átváltozást. Az erdőkben találkozhatunk vérmedvével, denevérrel, élőholt vadlovakkal és hegyi vaddisznókkal, a prérin farkasok és bikák portyáznak, a legfélelmetesebbek viszont a mexikói chupacabrák, és az apokalipszis lovai, vörösen izzó szemük már messziről bajt jósol. S jó hír, hogy az egyjátékos kalandok mellett a multiplayer is kiegészült, nyolc új karakter mellett kettő új mód várja, hogy összekapjunk a barátokkal. A land grab egy területfoglalós játék, klasszikus western karakterekkel, hét város felett vehetjük át az irányítást, s minél tovább tudjuk megtartani a területet, annál több pont üti a markunkat, míg az undead overrunban hullámokban támadó zombikkal kell felvennünk a harcot.A rendezés fantasztikus lett. Az események teljesen beleilleszkednek a történetbe, csak olyanokat ölhetünk meg, akik az eredeti Red Dead Redemption végén sem szerepeltek már, a később is feltűnő karakterek viszont nem változnak át, vagy megússzák a mészárlást. Trükközni pedig nem lehet, ha Abigailt, vagy Jacket megpróbálnánk elhallgattatni, akkor John a szívéhez fog kapni, és meghal, mindez pedig nyitva hagyja előttünk a legfontosabb kérdést. Ha álom-e az egész, akkor miért ennyire pontos minden részlet, és miért nem lehet következmények nélkül cselekedni, ha viszont ez a sok rettenetes dolog tényleg megtörtént a hőseinkkel, akkor hogyan tudják feldolgozni, és miért nem hallunk róla egyetlen utalást sem a későbbiekben? Egyértelmű válasz nem létezik, a fantáziánkra van bízva, hogy miként értelmezzük az eseményeket. Érdekesség pedig, hogy már magát a történetet is elcsípett beszélgetésekből kell összeraknunk, csak Mexikóban derül ki például, hogy már egy hete tart ez az egész, Superior nővér hinti el, amikor az odaveszett énekkarról beszél. Sötét és misztikus dolgok történnek tehát körülöttünk, de éppen ez teszi az Undead Nightmare eseményeit izgalmassá és hátborzongatóvá.


Háziasítsuk, vagy golyó a fejébe, nem kérdés

Tökéletes kiegészítővel van dolgunk, azonban akad pár visszatérő hiba, mely bár a teljes játékban is megvolt, de most a DLC-re is rányomja a bélyegét. Ilyen például, hogy rengeteget kell utazni. Már a második, vagy harmadik küldetésnél el kell mennünk a térkép végébe, majd várnak minket a hegyek, virágot kell szednünk az ellenszerhez, folyamatosan harcolva élőholtakkal, és állatokkal egyaránt, majd még vissza is kell mennünk oda, ahonnan indultunk. Így nem nehéz kitölteni a játékkal töltött órákat, ráadásul maguk a zombik is annyira agresszívak, hogy sokszor lehetetlen velük felvenni a harcot. A casual célzás azonnali fejlövést tesz lehetővé, de akkor oda a kihívás, ha viszont kikapcsoljuk, akkor elég két-három ellenfél, majd egy rossz mozdulat, s nekünk végünk, kezdhetjük elölről a küldetést.

A látvány nem változott sokat. Technikailag ugyanazt látjuk, mint az eredeti játékban, csak az atmoszféra más, a kietlen városoktól és a ködös erdőktől libabőrös lesz a karunk, az eredmény letaglózó, nincs rá jobb szó. A fertőzötteket nagyon jól megcsinálták, a ruhájuk koszos és vérfoltos, sántítanak, hörögnek és látszik rajtuk, hogy képesek lennének élve széttépni bárkit, az embernek a szíve kiugrik a helyéről, amikor a sötétben megjelenik egy. A játékélmény döbbenetes, aki szereti George A. Romero fantáziavilágát, annak a DLC nagyon be fog jönni, csak az erőltetett hosszal van gond, mert a rengeteg utazás és a kevés ötlettel megalkotott küldetések egy idő után lefárasztják az embert.A Red Dead Redemption: Undead Nightmare csomag 800 MS pontért, vagy 8 fontért cserébe letölthető az Xbox LIVE és a PSN hálózatokról, de november végén dobozos változatban is megjelent, melynek megvásárlásával egyben hozzájutunk a Liars and Cheats és a Legends and Killers című kiegészítőkhöz is. Természetesen achivevementekből és trófeákból sincsen hiány, jár pont a 100%-os végigjátszásért, a nagyobb küldetések elvégzéséért, a hegyi ember megöléséért, és a kiemelkedő multiplayer teljesítményekért is, teljes értékű tartalom ez, megéri a pénzét.


Sorsod itt bevégeztetik

A játékkészítők nagyon rákattantak a zombi világra, a holtak a Call of Duty kampányának végén is visszatértek, ráadásul nem is az első alkalommal, most azonban nem egy egyszerű, mini kiegészítővel van dolgunk. Az Undead Nightmare a teljes Red Dead Redemption sága része, egy félelmetes, megmagyarázhatatlan mellékvágány, mely képes új erőt adni a játék felé táplált szerelmünknek, minden RDR tulajnak érdemes elgondolkoznia a beszerzésén.

Platformok: Playstation 3, Xbox 360
Tesztelt platform: Xbox 360

Tom Clancy’s HAWX 2 – Sétarepülés

Kevés olyan író él a Földön, aki amellett, hogy folyamatosan bestseller regényekkel kényezteti rajongóit, még saját játékfejlesztő stúdiót is alapított, amely aztán nagyszerű programokkal árasztotta el a piacot. Tom Clancy-ről van szó, aki 1996-ban hozta létre Doug Littlejohns-szal azt a Red Storm Entertainmentet, aminek a taktikai FPS-ek krémjének tekinthető Rainbow Six és Ghost Recon játékokat köszönhetjük. Az író nevével fémjelezve kerülnek kiadásra a Splinter Cell és a HAWX sorozat tagjai is, de azokat nem a Red Storm, hanem az Ubisoft más stúdiói készítik, utóbbit például az Ubisoft Romania. Ráadásul a Tom Clancys játékok közül a HAWX lóg ki leginkább, hiszen a többivel ellentétben ez nem egy FPS, illetve TPS, hanem egy repülőgépes akciójáték. A program első része, bár nem döntögetett eladási rekordokat, egy korrekt próbálkozás volt, mellyel egy darabig jól elszórakozhattak a repülés iránt érdeklődő játékosok.


Célpontban gazdag környezet

UFO-k az égen

Egy dolgot már ajánlott az elején leszögezni: a HAWX 2 az első részhez hasonlóan egy arcade játék, a szó legszorosabb értelmében. Vadászgép szimulátornak még véletlenül sem nevezhető, hiszen a valósággal való egyetlen kapcsolata az, hogy a benne szereplő gépek többsége tényleg létezik. Az irányítás alapján inkább a Star Wars játékok, vagy az űrszimulátorok közé lehetne sorolni, a gépeknek nincs tömege, nem hat rájuk a fizika, ennélfogva meglehetősen könnyű irányítani őket. Az egyes típusok között sem lehet túl nagy különbséget felfedezni, annyira hasonló a kezelhetőségük. Pedig gépből ismét van dögivel, hiszen az első részhez hasonlóan ezúttal is több tucat madárral repülhetünk. Valószínű, hogy az Ubisoft nem is akart ebből a játékból szimulátort csinálni, ami nagy kár, mert amint a közelmúltban megjelent Apache: Air Assaultban is láthattuk, ha sikerül megtalálni az arany középutat a realizmus és az arcade játékmenet között, az nagyot dobhat az élvezeti faktoron. Természetesen, aki csak őrült, „ereszd el a hajam” módjára zajló légiharcokra vágyik, annak tökéletesen kielégítheti ilyen irányú igényeit a HAWX 2.

Mivel egy Tom Clancy játékról van szó, az egyszemélyes játékmód története nem meglepő módon egy nemzetközi konfliktuson alapul, melyben ezúttal Oroszország és a nyugat csap össze. Bár a történet alapvetően élvezhetőre sikerült, sajnos érezhető, hogy Clancy-nek semmi köze nem volt a játékhoz azon túl, hogy a nevét adta hozzá (nyílt titok, hogy már régóta nem ő írja a játékok sztoriját). A játék első kétharmadával nincs is igazán gond, van itt cselszövés, árulás, katonai taktikázás, minden, amit elvárunk egy ilyen programtól, ám az utolsó pár küldetésben már olyan jeleneteknek lehetünk szemtanúi, melyek nagyon erőltetettek. Érezhető, hogy a fejlesztők egy pörgős végjátékot szerettek volna összehozni, de kicsit átestek a ló túloldalára a műholdas lézersortűzzel és az alagútban történő repüléssel.


A küldetések között vannak nagyon jól összerakott darabok is

A játékmenetet illetően nem történt túl sok változás az első részhez képest, egyedül a küldetések változatosságában fedezhető fel némi előrelépés. A hagyományos harcokat felvonultató missziók mellett ugyanis megjelentek olyan feladatok, amikor robotrepülőgépeket irányítva kell kémkednünk az ellenség után, vagy épp célpontokat megsemmisítenünk. Az egyik ilyen küldetésben például egy autóval haladó fegyverkereskedőt kell nyomon követni, és lehallgatni a telefonját, miközben tartani kell a kapcsolatot egy beépített ügynökkel is, aki folyamatosan utasításokkal lát el minket. Egy másik izgalmas küldetésben pedig egy AC-130-as repülőgép lövészével kell fedeznünk a terepen akciózó Ghost Recon csapatot (kis átfedés a másik Tom Clancy szériával). Ezeknél a részeknél az ember szinte el is felejti, hogy egy repülős játékkal játszik, és őszintén szólva ezek a feladatok élvezetesebbek voltak, mint a HAWX2 légiharcai. Utóbbiak ugyanis hamar monotonná válnak, köszönhetően egysíkú, erősen scriptelt mivoltuknak. A legtöbb ilyen misszió felépítése ugyanis kimerül abban, hogy egyik pontról a másikra haladunk, miközben tucatjával jelennek meg a semmiből a lelövésre váró repülőgépek, illetve tankok. A feladatok monotonitását egyedül a fel- és leszállások, illetve a néha-néha beköszönő légitankolások törik meg, melyek a HAWX 2 újdonságai közé tartoznak, de ennyi sajnos nem elég az üdvösséghez.Nagy kihívást nem jelentenek a játékban lévő missziók, főleg ha megtanuljuk használni az első részben már megismert Assistance funkciót. Ez alapesetben be van kapcsolva repülés közben, ha azonban kikapcsoljuk, akkor repülőgépünk még a szokásosnál is őrültebb manővereket tud végrehajtani, sutba vágva az aerodinamika minden törvényét. Ilyenkor például könnyedén lerázhatjuk a ránk kilőtt rakétákat, és ellenfelünk mögé kerülhetünk. Az egyjátékos módban még nem létszükséglet az Assistance kikapcsolása, mivel a HAWX 2 nem különösebben nehéz, de multiban, a többi hús-vér játékos ellen már elkél a használata, különben könnyen hátrányba kerülhetünk egy-egy összecsapás során. Az egyetlen negatívum ezzel a funkcióval, hogy eléggé szokni kell a használatát, ugyanis annak során egy felülnézeti, távoli kameraállásra vált a játék, ami bizony megzavarja az ember orientációját. Az első részhez képest viszont sokat javult ez a játékelem, hiszen abban sokkal inkább nyűgöt jelentett, mint hasznot.


Légitankolásra készülve

A körülbelül 7 órás játékidőt nyújtó hadjárat mellett az egyjátékos módban helyet kapott egy „Arcade” nevű lehetőség is, amely extra kihívást biztosít azoknak, akik nagyon profinak érzik magukat. Ezt elindítva különleges feltételek mellett kell teljesítenünk a sztorimód misszióit: például egyes küldetésekben csak egy adott fegyvert használhatunk, vagy megadott idő alatt kell legyőznünk az ellenséget, de olyan is akad köztük, amikor folyamatosan egy lézerrel támadó műhold vadászik ránk. Ami a többjátékos módot illeti, a HAWX 2 ezen a fronton nem tartalmaz túl sok újdonságot az első részhez képest. A multi legjobb része továbbra is a kooperatív mód, melynek keretében három barátunk társaságában végigjátszhatjuk az egész hadjáratot. Emellett vannak külön koop küldetések (függetlenül a sztoritól), illetve a deathmatch HAWX-béli megfelelője sem maradt ki a játékból. Sajnos, ha nincs egy összeszokott társaságunk, akkor nem egyszerű szervert találni a játékban, pedig még csak alig pár hét telt el a megjelenés óta. Igaz mi csak a PS3-as verziót próbáltuk, de nem valószínű, hogy a PC-s és Xbox 360-as változatnál könnyebb lenne játszótársra bukkanni.Technológiailag a program nagyjából az első rész szintjén mozog. Itt-ott javítottak a textúrákon, picivel részletesebbek lettek a gépek, de a konzolos verziókban semmi olyat nem látunk, ami miatt az állunkat keresgélnénk. A PC-s változat már egy fokkal jobban néz ki, minden textúra sokkal élesebb, így a számítógépes verziónál tessék a grafika pontszámához plusz egyet hozzáadni. Az alattunk suhanó táj kinézete ugyanakkor minden platformon elég impozánsra sikeredett, ami nagyban köszönhetően a fejlesztésben közreműködő GeoEye cégnek, és az általuk készített nagyfelbontású műhold képeknek, melyek utat találtak a játékba. Ennek köszönhetően a magasból igencsak realisztikusnak tűnik a látvány. Érdekes módon az átvezető videóknál gyakran tapasztalható volt egy kis akadás, ami azért is furcsa, mert a küldetések közben nem találkoztunk ezzel a problémával. Hangzás terén a HAWX 2 nem nyújt maradandó élményt, no nem azért, mert annyira rossz lenne, lévén a hangulat megteremtéséhez tökéletesen megfelelnek a zenék, és a szinkron, de nem igazán fogunk emlékezni rájuk, miután egyszer befejeztük a játékot.


A grafika helyenként igencsak tetszetősen néz ki

Nos ennyi  a mai játékajánló! Remélem tudtam segíteni valamennyit a játik választáshoz..





 

A bejegyzés trackback címe:

https://pcb-blog.blog.hu/api/trackback/id/tr12565518

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása